Furcsa érzés látni, ahogy Földünk egyik legnagyobb és legérdekesebb élőlénye a szó szoros értelmében vérben fürödve kileheli a lelkét. Alapesetben nem is tudok mentséget erre a tettre, hiszen aki a védett ámbrás ceteket gyilkolja, az jó ember nem lehet. És akkor még finoman fogalmaztam.

Elképzelhető-e mégis olyan körülmény, aminek hatására elfogadhatóvá válik ez a cselekedet? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fordultak meg a fejemben, mikor forgatócsoportunk elindult Lamaleraba, az indonéz bálnavadászfaluba.

A forgatócsoport két tagja, Poór Attila operatőr és Hadzsi Imre riporter/rendező bálnákat keresve kémleli a vizet

Mióta ott jártam, tudom, hogy igen. Vannak olyan esetek, amikor felmenthető akár egy egész népcsoport, noha az ő vadászatuk is véres, és az általuk lemészárolt bálnák haláltusája is borzasztó látványt nyújt. Az Indonéziában forgatott dokumentumfilmünk egy sajátos, de eltűnőben lévő kultúra hétköznapjairól szól. Emberekről és bálnákról, ahogyan évszázadok óta élnek. És arról, hogy ez már nem sokáig lesz így.

Hadzsi Imre

LETÖLTHETŐ ELŐZETES A FILMBŐL ITT!

A film itt rendelhető meg!

Részlet a dokumentumfilmből:

Déli 12 óra van, a part felől kiáltozást hallunk: "Baleo, baleo!", azaz bálna. Fél óra múlva ott vagyunk, ahol a halászok a bálnákat látták.

A még élő bálnát a bálnavadászok kikötik a hajóhoz, és mély sebeket ejtenek rajta, hogy gyorsan elpusztuljon. Még sötétedés előtt ki akarnak érni vele a partra

A szigonyos kiáll a hajó orrába, az alkalmas pillanatot lesi, amikor a bálnára ugorhat. Aztán hirtelen elrugaszkodik, és ráveti magát az ámbrás cet hátára. Legnagyobb meglepetésünkre nem történik semmi. A bálna nyugodtan úszik tovább. Úgy látszik, nem talált.

A szigonyos visszamászik a hajóra, és újra próbálkozik. A bálna most sem reagál, pedig a szigonyos teljes testsúlyával ugrik a hátára. Döbbenten nézzük a jelenetet: noha a szigony nem állt bele a hátába, meg kellett, hogy sebesítse. De a bálna csak úszik tovább.

Harmadszorra már nincs kegyelem. Egyértelmű a találat. Tajtékzik a víz, és kezdetét veszi a fárasztás.

Földünk egyik legnagyobb és legérdekesebb élőlénye a szó szoros értelmében vérben fürödve kapja a kegyelemdöfést egy bozótvágókést használó bálnavadásztól

A bálnák intelligens társas lények, ritkán úsznak egyedül. A megszigonyozott bálna mellett is gyorsan ott terem társa. Nem érti mi történt, miért csapkod a farkával. Szívszorongató látvány, ahogy dörgölőzik és segíteni akar. A bálnavadászoknak azonban újabb zsákmányt jelent, pár perc múlva ott a hátában a szigony.

Aztán előkerül a harmadik bálna is. Nemsokára őt is megszigonyozzák.

Valóban ezt akartuk filmezni, kérdezzük magunkban. Nem értjük, miért nem úsznak el a többiek, mikor látják, hogy társuk bajba került. Ilyen fejlett lenne a szociális érzékük? Esetleg pont egy család lemészárlásának vagyunk szemtanúi? Hihetetlen az összetartásuk, vesztüket is ez okozza.

Másnap reggel hatkor, napfelkelte után kezdődik a bálnák szeletelése. A hatalmas hústömböket később felaprítják, és kiteszik a napra száradni

Lassan végleg kifárad az először megszigonyozott bálna. És ekkor következik a legmegrázóbb része a vadászatnak. A még élő bálnát kikötik a hajóhoz, és mély sebeket ejtenek rajta. Fontos, hogy gyorsan elpusztuljon, hiszen még sötétedés előtt ki akarnak vele érni a bálnavadászok a partra.

A sebekből több száz liter vér ömlik a tengerbe, a bálna mellett a víz szó szerint vérfürdővé változik.

Másnap reggel hatkor, napfelkelte után kezdődik a bálnák szeletelése. Az egész falu részt vesz a feldolgozásban, és mindenki kap a húsból. A hajótulajdonost és a hajóépítőt illeti a legtöbb. Még azok is részesülnek a zsákmányból, akik nem vettek részt a vadászaton. Jut belőle az özvegyeknek és az árváknak is.

Délelőtt 11-re már csak gerincek és fejek tarkítják a partot. Egy ilyen koponya akár heteken át is hánykolódik a homokban, mielőtt egy nagyobb hullám elragadja

Délelőtt 11-re már csak gerincek és fejek tarkítják a partot. A hatalmas hústömböket felaprítják, majd a vékonyabb szeleteket a napra teszik száradni. A szag pár óra alatt beteríti a falut, mindenütt ott van. Forgatócsoportunk nehezen viseli a bűzt.

De így vagyunk magával az "élménnyel" is. Nehéz feldolgozni a világ végén élő természeti nép nem éppen romantikus találkozását bolygónk egyik legérdekesebb és legnagyobb élőlényével.