Indonéziában létezik egy falu, ahol még a kerítés is bálnabordákból készül. A Balitól 800 kilométerre keletre fekvő Lamalerában a bálnavadászatról szól minden, kérdés azonban, hogy meddig. Sok fiatal számára már nem vonzó az ősök hagyománya, ők inkább elköltöznek a faluból a kényelmesebb élet és a nagyobb jövedelem reményében.

Lamalera, a bálnavadászfalu a mindössze 70 kilométer széles Pulau Lembata sziget déli oldalán található, Balitól 800 kilométerre keletre

Lamalera, a bálnavadászfalu Indonéziában található Balitól 800 kilométerre keletre, egy Pulau Lembata nevű szigeten. A másfélezer lakosú falu évszázadok óta a bálnavadászatból él, egy 1624-es portugál feljegyzés már sajátos kultúrájú bálnavadász-közösségként említi a települést. A lamaleraiak eredetileg nem idevalósiak, egy pusztító földrengés miatt menekültek a szigetre. Már érkezésük előtt ismerték a szigonyos halászatot, bálnára - főleg ámbrás cetre - azonban csak itt kezdtek vadászni.

Lamalerában a parton sorakoznak az évszázados múltú csónakházak, mert a nagy hullámok miatt a csónakokat nem lehet kikötni a tengeren

Az ámbrás cet központi szerepet játszik a lamaleraiak életében. Ámbrás cet díszíti az iskolások tornaruháját, és van ahol az ábrás cet bordáiból készül a kerítés. A falu főterét hatalmas bálnakoponya díszíti, ami mellé kényelmesen leülnek az öreg bálnavadászok, hogy elmerengjenek a régi szép időkről.

Lamalerát nehéz megközelíteni. Lewolebától, a sziget legnagyobb településétől ugyan csak 60 kilométerre fekszik, a rossz útviszonyok miatt mégis legalább 4 óra az út teherautóval. Áram csupán néhány házban van, ott is csak esténként, amikor bekapcsolják a benzinüzemű generátort. A vizet a nők hordják a környező kutakból a faluba. Vásárolni csak néhány apró vegyesboltban lehet, a helyiek inkább a pénzkímélő cserekereskedelmet részesítik előnyben a közeli piacon. Egy szelet szárított bálnahúsért például 12 banánt adnak már nemzedékek óta.

Az ámbrás cet központi szerepet játszik a falusiak életében: van ahol az ámbrás cet bordáiból készült kerítés védi a ház előtt található kiskertet

A falu közepén, a tengerparton találhatók a csónakházak, ahová a vadászat végén betolják a hajókat. A parton dolgozzák fel a bálnákat, a húst rudakon lógatva szárítják. Veszendőbe semmi nem megy, még a lecsöpögő bálnazsírt is hasznosítják: lámpába töltve ezzel világítanak esténként a legtöbb háznál.

Noha a bálnák száma nem csökken, sokan költöznek el a faluból a kényelmesebb élet és a nagyobb jövedelem reményében. Lamalera jövője bizonytalan. Most még összeáll a kellő számú legénység néhány hajóra, a régi időket azonban, amikor hosszú kötelékben vitorláztak a tengeren, már nem lehet visszahozni. Lehet, hogy néhány év múlva már nem lesz bálnavadászat a faluban.