Miután a bálnavadászok meglátták a tengeren a lamalerai partoktól néhány kilométerre vonuló bálnákat, elkezdődik a hajsza. A szigonyos kiáll a hajó orrába, és a megfelelő pillanatot lesi, hogy a cet hátára vesse magát a halálos fegyverrel. Találat után is van azonban esélye a bálnának, farokuszonya egyetlen csapásával elsüllyesztheti a hajót, sőt még a szigonyost is megölheti. Többnyire azonban csak a szigonyt tépi ki magából.

A vadászat során a szigonyos kiáll a hajó orrába, és 4-5 méter hosszú szigonyát markolva lesi az alkalmas pillanatot, amikor a bálna hátára vetheti magát

Tíz-tizenkét evezőssel gyors sprintekre is használható vitorlás hajók vonulnak kötelékben a tengeren, nem messze Lamaleratól, az indonéz bálnavadászfalutól. A hajók orránál egy-egy megfigyelő pásztázza a vizet. Már órák óta kint vannak, de nem történik semmi. A hajók csak ringatóznak, néha az egyik evezős lapátol egyet.

Hirtelen izgalom lesz úrrá az egyik őrszemen, és vadul gesztikulálva magyaráz a többieknek. A csapat nekiveselkedik és vad tempóban evez a megcélzott zsákmány felé, ami nem más mint egy termetes ámbrás cet. Ha már elég közel jutottak a hatalmas tengeri emlőshöz, a szigonyos kiáll a hajó orrába, és 4-5 méter hosszú szigonyát markolva lesi az alkalmas pillanatot. Mikor már csak egy ugrásnyira van a hajó a bálnától, ráveti magát annak hátára, és elkezdődik a küzdelem.

Szigonyozás után jön a fárasztás, amelynek végén a bálnát kikötik, hogy hosszú bozótvágókésekkel ejtsenek rajta halálos sebet

Az akár 18 méteresre is megnövő cet nem kap rögtön halálos sebet, ezért idővel több szigonyt is beledöfnek. A hosszú fárasztás végére a zsákmány kimerül, és a legénység tagjai nekilátnak megöléséhez: hosszú bozótvágókésekkel mély sebeket ejtenek rajta, hogy minél hamarabb elvérezzen. A tenger szó szoros értelemben vérfürdővé válik. Persze nem mindig ilyen szerencsések a bálnavadászok. Sokszor elvétik a célt, néha pedig az ámbrás cet szabadul el, miután kitépte magából a hajóhoz kötéllel rögzített szigonyt. Máskor hatalmas farokuszonyával találja el a hajót, ami a hajó elsüllyesztése mellett még emberéletet is követelhet.

A vadászat során a lamaleraiak a bálnát gyorsan próbálják megölni, még sötétedés előtt ki akarnak érni a zsákmánnyal a partra, ahol kikötik

A vadászati szezon májustól októberig tart, de ilyenkor is többnyire üres kézzel térnek vissza bálnavadászok, hiszen évente legfeljebb 20-30 bálnát ejtenek el. Indonézia nem tagja az IWC-nek, a bálnavadászatot szabályozó nemzetközi szervezetnek, de ez az egyezmény amúgy sem vonatkozik a bálnát hagyományosan táplálkozási célból elejtő önfenntartó közösségekre. A lamaleraiak a ceteket saját fogyasztásra ejtik el, a fölösleget pedig a közeli piacon cserélik rizsre és zöldségre.